A furulya - blockflöte

 

Furulya_002

 

A furulya eredete nem tisztázott.Az ókori kelták és germánok által hátrahagyott hangszerleletekben viszonylag sok furulyaszerű hangszert találunk, de a keleti, muszlim kultúrkörből való származás sem kizárható. A legkorábbi középkori ábrázolásokon a XI. századtól kezdve viszont már a legfontosabb vonásaiban a maival azonos hangszer tűnik fel. A legrégebbi fennmaradt középkori furulyák a XIV. századból valóak. A középkori furulyát egy darab fából esztergálták, hengeres furata, a ma ismerthez hasonló csőrszerű befúvónyílása volt. Elülső oldalán hét hanglyuk, hátul egy magasan elhelyezett hüvelyklyuk volt ugyanúgy, mint a mai hangszereken.

A korai furulyákon - és egészen a XVIII. század második feléig általában a fafúvós hangszereken - még nem volt egyöntetű a jobb és bal kéz helyzete játék közben. Gyakran a mai szokástól eltérően a bal kéz kezelte a mélyebb hanglyukakat és a jobb a magasakat, ezért a viszonylag rövidebb kisujj számára fúrt utolsó hanglyuk a többi lyuk tengelyétől kétféle irányban térhetett el. Hogy emiatt ne kelljen kétféle hangszert készíteni, a legalsó hanglyukat két példányban, a kétféle tartásmódnak megfelelően fúrták ki, a fölöslegeset a zenész viasszal betömte.

A test

A mai furulyának legtöbbször három egymásba illesztett része van: a fúvókát tartalmazó fej, a hat elülső és egy hátsó hanglyukat magában foglaló középső rész vagy törzs, és a kisujjal fedhető legalsó lyukkal (a mélyebb hangolású hangszereken nyitott billentyűvel) ellátott lábrész. Körtefából, paliszanderből, buxusfából, újabban gyakran műanyagból készül, furata a fúvókától a lábrészig enyhén szűkülő, kónikus. A hét elülső hanglyuk diatonikus hangsort ad, a hátsó hüvelyklyuk az oktávátfúvást segíti. A kromatikus hangokat félig fedett lyukakkal vagy villás fogásokkal lehet elérni. Noha voltak próbálkozások a furulya billentyűzettel való ellátására, e hangszerváltozatok egyike sem tett szert nagy népszerűségre.

A hangszercsalád


név

hangolás

jellemzői, használata

Furulya_001

sopranino

f"

kicsi, éles hangú, régen flautino, flautino piccolo

szopránfurulya

c"

ma a zenetanulásban, a műkedvelő muzsikálásban legelterjedtebb típus

altfurulya

f'

a barokk zenében leginkább használt típus

tenorfurulya

c'

a legalsó hanglyuk nyitott billentyűvel ellátva

basszusfurulya

f

gyakran toldalék fúvócsővel rendelkezik

 

Ha furulyázni szeretnél

A furulyatanulást már első osztályban meg lehet kezdeni, mivel a hangszer elsajátítása valamivel egyszerűbb,  mint a többi fa- vagy rézfúvós hangszereké.

A hangszer fontos szerepet tölt be különböző fúvós hangszerek előtanulmányaiban, mivel segítségével elsajátítható a helyes légzéstechnika, száj- és testtartás, a jobb- és bal  kéz összehangolása és nem utolsó sorban a szép hangszín (tónus) kialakítása, ami alapvető fontosságú a fúvós hangszereken. Ezt a sok fontos dolgot csakis szorgalmas hozzáállással lehet 100%-os arányban teljesíteni.

Iskolánkban a szoprán furulyán folyik a tanítás mivel ez a legelterjetebb változata és a legideálisabb egy kezdő számára.

Iskolánkban működik egy furulyazenekar is,  amelyben egyaránt vesznek részt tanárok és diákok. Itt a diákok megtapasztalhatják az együttjátszás örömét.

 

A honlappal kapcsolatos tartalmi kérdésekkel, problémákkal forduljon a honlap szerkesztőjéhez Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. tanárnőhöz.·
A technikai jellegű (a weblap szerkezetével, megjelenésével, működésével kapcsolatos) észrevételeit, javaslatait jelezze Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. rendszergazdának.·
© Molnár Józsiás